Május 8-án rendezték meg a záró konferenciáját egy olyan programnak, amelyet a BRFK Bűnmegelőzési Osztálya és a XIII. kerületi Cigány kisebbségi önkormányzat valósított meg. A projekt az „Együtt a közös jövő útján” címet kapta.
Ebben a bejegyzésben most nem fogom részletezni, hogy mi mindent valósítottak meg a programon belül, azt gondolom, az érdeklődők megtalálják az erről szóló híradásokat. Amiről most írni fogok, nem kapcsolódik szervesen ide, mégis a konferencia lett a bejegyzés apropója.
Ebben a bejegyzésben most nem fogom részletezni, hogy mi mindent valósítottak meg a programon belül, azt gondolom, az érdeklődők megtalálják az erről szóló híradásokat. Amiről most írni fogok, nem kapcsolódik szervesen ide, mégis a konferencia lett a bejegyzés apropója.
Egy ideje töröm a fejem azon, hogy egy látszólag érzékeny témát hogy vigyek be a gimnáziumok falai közé. Ez a téma egyrészt a prostitúció, másrészt az ezzel szorosan összefüggő emberkereskedelem.
A tegnapi konferencia egyik előadója Betlen Anna volt, aki a MONA Alapítvány munkatársa, és aki beszámolt egy 6 évvel ezelőtti kutatás eredményéről. Ezt az anyagot már ismertem, átolvastam (mint említettem, foglalkoztat egy ideje a téma...), mégis megerősítő volt személyesen hallgatni az előadását. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a prostitúció témakörével csak azok foglalkozzanak, akiket ez valamilyen szempontból érint, akik elhivatottak, tulajdonképpen nekünk nincs közünk hozzá. Az egyik legelgondolkodtatóbb eredménye a kutatásnak számomra ez volt:
"Politikus, államigazgatási és rendőri vezető interjúalanyaink kettős mércével mértek:
a prostituált (nő) anyagi okból/anyagi kényszerből, erkölcsi hiányosságok, rossz példák miatt VÁLASZTJA a prostitúciót, a kliens (férfi) betegség, kapcsolatképtelenség, leküzdhetetlen extrém testi késztetések, magány miatt KÉNYSZERÜL rá a prostitúció igénybevételére."
És igen, ezen múlik minden, ezen a kettős mércén. Az interjúalanyok vezető beosztású államférfiak, rendőrök, minisztériumi dolgozók voltak, akik elsősorban nem a saját véleményüket, hanem a közvélekedést fogalmazták meg. Én magam is így gondoltam, amíg el nem kezdtem kicsit mélyebben, empatikusabban tűnődni a dolgon. Ebben segített például a MONA is. Az ő felfogásuk szerint:
"A prostitúció és az emberkereskedelem a nők és gyermekek kizsákmányolása:
Prostitúció: helyben, emberkereskedelem: változó helyszínen. Mindkét esetben a sérülékeny, valamiért kiszolgáltatott helyzetben lévők kihasználásáról van szó. Az utánpótlás biztosítása egyszerű, de korántsem békés eszközökkel történik: véres erőszakkal, brutalitással. Ennek – mint az áldozatokat teljes megadásra bíró, akár a legkülönfélébb erőszaknak, kínzásnak is alávető betörésnek – külön szerepe van azután a klientúra megszerzésében és megtartásában.
Álláspontunk szerint a prostitúció és emberkereskedelem
o elsősorban hatalomról, s csak másodsorban szexről szól. Fontos eszköz a férfiak (mint egyének és csoportok) fölényben, a nők (mint egyének és csoportok) alárendelt helyzetben tartására,
o hozzájárul a véges számban rendelkezésre álló társadalmi és munkaerőpiaci pozíciókért folyó verseny korlátozásához,
o óriási gazdasági hasznot termel és oszt el., mivel a prostituált, illetve emberkereskedelem áldozata olcsó, szinte ingyenes termelőeszköz, jószág, természeti erőforrás,
o bizonyos szűk csoportok számára könnyű, gyors és sajnos veszélytelen meggazdagodási lehetőség,
o más, sokkal népesebb csoportok számára pedig elmerülés, kilábalási lehetetlenség, a traumatikus kirekesztődés generációkon keresztül történő átadása." (http://www.mona-hungary.hu/kepek/upload/2010-11/Jog_jogv%C3%A9delem_ell%C3%A1t%C3%A1s_Hun.pdf)
Végiggondoltam azt is, hogy az esetkezelések során milyen sok olyan fiatallal beszéltem (fiúval, lánnyal egyaránt), akik nem bíznak abban, hogy sikerül boldogulniuk érettségi után, akiknek az egyetlen vágya az, hogy külföldön dolgozzanak valamit, bármit. És lehetünk olyan naivak, hogy azt gondoljuk, emberkereskedelem áldozata csak a szegény, alul-szocializált (roma) fiatal lehet (és nekik ki segít elkerülni?), de gondoljuk csak végig az alábbi szituációt:
18 éves fiatal lány valamelyik gimnázium tanulója. Átlagos képességű, közepes tanuló, szinte nulla eséllyel arra, hogy államilag finanszírozott helyen tanuljon tovább. Szülőknek van munkája, rendezett családi háttér, bár nincs megtakarításuk. Ismernek olyan fiatalokat, akik külföldön dolgoznak, teljesen rendben van, a fiatal pénzt keres, nyelvet tanul, kész haszon. Ja, és világot is lát.
Képzelt alanyunk megismerkedik egy nagyon kedves fiúval, akibe nagyon gyorsan nagyon szerelmes lesz. Fiatalember pont egy hónap múlva megy ki külföldre dolgozni, már van biztos helye, akár még vihet is magával valakit, nem szívesen hagyja itthon újdonsült szerelmét. Majd keresnek kint egy családot, akiknél lehet bébiszitter. Szülők azt mondják, rendben van, találkoztak a fiúval, látszik, hogy tényleg szereti a lányukat, biztos vigyázni fog rá.
Elmennek. Átlépnek a határon, az iratokat természetesen a lovagias fiú kezeli, majd ő vigyáz rájuk, nehogy elvesszenek. Elviszi a lányt egy lakásba, ahol közli, hogy ez az út idáig nagyon sokba került, a lány tartozik neki 1500 euróval, és hát itt a szállás is, azt sem ingyen adják, meg hát enni is kell. Ideje törleszteni.
Mennyi esélye van a lánynak egy idegen helyen, iratok, telefon nélkül? A szülők várják otthon a hívást, de biztos nem kezdenek el gyanakodni 1-2 nap után, esetleg már 4-5 nap múlva értesítik a rendőrséget, de addigra ez a lány már bárhol lehet.
És a legszörnyűbb, hogy meg lehetett volna előzni. Beszélni kell arról, hogy ilyen van, sajnos Magyarország az egyik beszállítója a nyugati országoknak (Amszterdamban külön utcájuk van a magyar lányoknak). És többé nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy azt gondoljuk, aki prostituáltként dolgozik, az saját maga döntött így, az ő baja, biztos lett volna más lehetősége. El kell mondani a fiataloknak (a gimnazistáknak is!), hogy mire figyeljenek, mielőtt külföldre mennek. Ismerjék meg a fiú családját, barátait, keressenek valakit, aki szintén abban a városban lakik, és van itthon megbízható háttere, menjen először a család közösen, vagy legalább valaki a családból kísérje el a lányt. Soha, senkinek ne adják oda az útlevelüket. Ésatöbbi.
Beszélni kell arról is, hogy nemcsak az a prostituált, aki az út szélén áll, és nem mindenki azért áll ott, mert ezt akarja.
Belátom, hogy a téma érzékeny, de nem lehet elkerülni. Ha jól, empatikusan, ítéletmentesen állunk hozzá, akkor meg fogják hallani a fiatalok. Beszélni kell róla, és ha rajtam múlik, fogunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése